A lépcső korlátjába kapaszkodtam, egyik kezemmel a meg nem született gyermekem fölé, miközben Mason ismét felemelte a véráztatta vasrudat. – Nem hagyhatsz el – vicsorgott. – Az a gazember sem a pocakodban. Nem sikítottam. Nem könyörögtem. Csak elmosolyodtam, és leejtettem a bőrjegyzetfüzetét a korlátról. Lent a bandafőnök elkapta, kinyitotta – és Mason arca elsápadt. Aztán a főnök felnézett, és azt mondta: – Fuss, drágám. – Igaz történetek
Törött bordákkal kapaszkodtam a lépcső korlátjába, egyik kezem a gyerek fölé fonódott, akit Mason megígért megölni. Újra felemelte a vasrudat,…